Az etetés az egyik sarkalatos pontja halaink tartásának. Nem csak azért mert már nem olcsó halaink eledele, hanem mert a minőségük is sok esetben összeköthető a gazdasági értelemben vett telhetettenséggel. Magyarul minél olcsóbban előállítani és jó drágán eladni. És az sem nagyon számít ha romlott kicsit a cucc. De ha netán nem is lett átcimkézve a beltartalommal van némi probléma. Miről is beszélek? A műeledelek nagy többsége gabonaszármazék.

 

A halak bélrendszere nem arra készült hogy ezt kell megemészteni. Normális körülmények között az alga, vagy növényi részek csak kiegészítő eledel. A fő táplálék a plankton. Mi a plankton? Röviden tömören, az alsórendű rákocskák tömkelege. Ide tartoznak a vízibolha félék, a szunyoglárva félék, a tubyfex, a kandicsrák félék és még nagyon sok, általában ismeretlen "vizi-izéke". És hogy ez miért nagyon lényeges? Mert az aminosav összetétele kedvező a halnak. Nem véletlen hogy a szárított vízibolhától kedvezőbben fejlődnek mint a hiper-szuper méreg drága műeledelektől.

 

Pedig a szárított vízibolha sem tartozik a legjobb minőségű kaják közé. Sajnos tönkre is teszi halainkat a gyári műcucc, elhasználódik szervezetük. Tehát ami számunkra a legjobb lenne azok a planktonok.

Ezeket szárítva vagy fagyasztva tudjuk beszerezni. A szárított eledelek közül a vörös és feketeszunyog lárvák, a daphnia ami szóba jöhet, a tubyfexet rühellik a halak szárítva.(persze ha nincs más azt is megeszik)

Élőből szinte minden, szunyogok, daphnia (kicsi fehérje de nagy ásványianyag tartalom+ ballaszt=>kitin), kandics, cyclops, legkiemelkedőbb feherjetartalmával a tubifex. Fagyasztva a szunyogok, daphnia, ciklops, kandics. A tubifex-et ne erőltessük mert ha kienged lekvár lesz belőle.

Az akvarisztika lényege hogy kiragadunk egy példát a természetes közegből és azt megpróbáljuk utánozni. Történjen ez meg az eledelek vonatkozásában is!

Az etetésről.

Náha felmerül -leginkább az első napon- mennyit és hányszor etessünk? A szabály az hogy amennyit megesznek a halak. A hányszor kérdésre leginkább azt lehet mondani hogy ivadék korban akár 4-szer is, kifejlett halaknál elégy napi egyszer, de ha kétszer etetünk akkor sem csinálunk bajt. Kezdjük egy fél kupakkal és ha megették akkor még egy féllel és még egy féllel addig amíg megeszik.Így lemérhetjük mekkora a max. adag amit megetethetünk.

 

A fagyasztott és szárított eledeleknek is van szavatossági ideje. A fagyasztott eledelnél már csak etetés után derülhet ki ha baj van vele. A szárított eledeleknél viszont bátran belelehet szagolni a dobozba és ha dohos, kellemetlen szúrós szagú el se vigyük.

 

Sajnálom,  hogy elmúlt a klasszikus hős kor amikor anyám a harisnyáját gyakran fébevágva találta meg, ugyanis ez volt a plantktongyűjtő alapja. Aki teheti és érez némi késztetést a saját maga gyűjtött plankton etetésére az a következő módon járjon el. Egy 2-3 méteres nyélre szereljünk egy lepkehálóhoz hasonló keretet. A keretre erősítsük rá a harisnya lábrészének kb 30 cm-es darabaját. Ezzel a szerszámmal a vízben 8-as alakot ítjunk le úgy hogy csak befelé áramoljon víz. Időnként kiemeljük és egy vödörbe mossuk a tartalmat. Ha találunk egy megfelelő forrást és mennyiséget tudunk gyűjteni akkor a vizet lecsorgatva róluk zacsiban vékonyan szétterítve tegyük a fagyasztóba. Megfagyás után törhetjük, kalapáccsak szétvethetjük apró darabokra és zárható dobozban esztétikusan tárolhatjuk.

 

A planktont leginkább állóvízben keressük. A lejobb helyek a cukorgyárak, konzervgyárak ülepítő tavai. ( de minden jó lehet ami víz!) Ezek leginkább nyáron adnak jó plankton termést. Télen bátran gyújthetünk jég alól is! Minden évszaknak megvan a maga plankton jellegzetessége.

Ettől egyszerűbb művelet ha nyáron az udvarra helyzünk ki vizes edényeket amibe a szunyogok belepetéznek és abból halásszuk ki őket finom lyukú hálóval.

 

Nem mindenki teheti meg hogy planktont gyűjt, kénytelen műeleséggel etetni. A kereskedésekben hegyekben áll a sokféle műeledel, különböző lemezes és granulált eledelek. Részesítsétek előnyben azokat az eledeleket amelyek kevéssé szennyezik a vizet. Néhány hét után kiderül, mi az ami esetleg hamar homályossá teszi, vagy színezi a vizet. Etessünk merülő és lebegő eledellel egyaránt. A merülő eledelek túlzott adagolása a csigapopuláció elszaporodását is okozhatja.