Díszhalaink tartástechnológiája.

Ezen menüpont alatt, néhány alapvető tatástechnológiai tanácsot szeretnénk adni, melyek reményeink szerint nagyban hozzájárulnak a hosszútávú, kudarcok nélküli, vagy kevés kudarccal járó haltartáshoz.

 

Nem szeretnénk túbonyolítani a kérdést. Megpróbálunk olyan tanácsokat adni, ami a kissebb akváriummal lendelkezők és szegényesebb technkai berendezésel rendelkezőknek is hasznára válik.

 

A hosszútávú haltartás alapvető feltétele, halaink életterének kialakítása úgy, hogy az, a fajta adottságainak minimálisan megfeleljen.

Ezt egyetlen mondatba sűrítve így mondhatjuk el: MELEG, TISZTA, OXIGÉNDÚS víz.

Gyakran hallani azt, hogy "valami nem túl igényes halat szeretnék". Ha a fent leírt feltételek teljesülnek, szinte bármelyik fajtát válaszhatjuk.

 

Számszerűleg kb 1-2 kopoltyú/liter darabszámmal számolhatunk. Nyilván a kisebb testűekből több, a nagyobb testűekből inkább kevesebb legyen.

 

Mivel halaink élettere a fajta adottságainak kapcsán az akváriumon belül is változó, ezért a meglévő teret megoszthatjuk. Konkrétan van ami a felszín alatt, van ami vízközött és van, ami a fenéken tartózkodik előszeretettel.

Így ennek megfelelően is válogathatunk a fajták között.

 

Néhány példa:

 

Vízszint alatt tartózkodó fajták:

A fen leírtak gyakorta mozognak az akvárium teljes magasságában, mégis a táplálkozás kapcsán leginkább a víz felső régiójához kötött az életük, rendszerint a száj kialakítása is felső állású, a vízfelszínről való táplálkozáshoz kialakult.

 

Vízközött élő, vagy tartózkodó fajták:

 

A legtöbb egyed ide sorolható és itt talán a legnagyobb hányadot magában foglaló családot említhetnénk meg:

 

A ponytlazacok családja igen sok fajtát magában foglal, közös ismertetőjelük az úgynevezett zsírúszó, ami a hátúszó, és a farokúszó között helyezkedik el.(Náhány kivéles esetben előfordul akár harcsákon is, de azok testfelépítése teljesen más)

 

Fenéken élő vagy tartózkodó fajták:

 

A fent megemlített nemzettségek táplálkozásuk, életvitelük miatt leginkább a fenéken, vagy annak közelében töltik idejük nagy részét, táplálkozásuk is leginkább ennek megfelelően történik.

 

Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy  az akvárium hőmérséklete 24-28 fok között optimális, néhány esetben ettől több, akár 32 fok is lehet. Konkrét példa a néhány esetre: Ivadék nevelés, labirintkopoltyúsok ikráztatása, diszkosz tartás, betegségből való kikezelés.

 

Ne feledjük a rendszeres, 2-3 hetente történő részleges vízcseréket, a folyamatos szűrést és a szellőztetést.

Lehetőség szerint törekedjünk a változatos etetésre, időnként élő, fagyasztott, vagy szárított természetes eledelek bevitelére.

A természetes eledel alatt, a különböző szúnyoglárvák, vízibolha-félék, tubyfex, elő, fagyasztott, vagy szárított változatát értjük.

Törekedjünk a lehetőség szerinti sötét színű aljzatra, mert halaink így nagyobb biztonságban érzik magukat, így nagyban hozzájárulva jó közérzetükhöz.

Lehetőség szerint az eledeleket úgy válasszuk meg, hogy összetételében legyen benne lebegő és süllyedő szemcse is, gondolva a felszín alatti és a fenéken lakókra is.

 

Kerüljük a gömbakaváriumot, bár erre szerencsére már törvényerejű rendelet is született. Sajnos a sajtó ennek lényegét eléggé szerencsétlenül - monhatni fafejűen-  publikálta. A tiltás lényege (józan paraszti ésszel mérlegelve) az, hogy a gömbakváriumot gyakorlatilag nem lehet rendezni, többnyire űrtartalma és szerencsétlen kialakítása miatt, így rendszerint sem szűrés, sem szellőztetés nem kerül bele. Így a benne lakozók élettartama azon múlik hogy mikor csökken az oxigéntartalom azon szint alá, ahol már nem lehetséges az élet, konkrétan halaink jó sok szenvedés után megfulladnak.

Itt megkell jegyezni, hogy hasonló merényletet a nem gömbalakú akváriumok ellen is ellehet követni. Tovább fokozza, fokozta az agyrémet az, hogy sok esetben a gömbakváriumokba nagytestű aranyhalat tettek, ami köztudottan igen oxigénigényes.

 

Azon halak esetében melyek fenéklakók, illetve igénylik a búvóhelyet, azok közérzetének javítására süllyesszünk el néhány cserepet, kerámiát, vagy követ, faágat, vasfát ahol kedvükre rejtőzködhetnek.

 

Az, hogy a szellőzést vagy szűrést, fűtést milyen drága berendezéssel biztosítjuk nem számít. A fent leírtak betartása garancia a hosszútávú, kevés kudarccal járó haltartásra.

 

Kérjük, hogy összességében, a többi menüpont alatt található "okosság" figyelembevételével találjátok meg a megfelelő megoldást.